2017 - Todo en Uno - Homo Viator

Todo en Uno.
Minden egyben. 9 út egymás után, hogy én is százas legyek!

2015-ben és 2016-ban Szent Jakab utakkal foglalkozó oldalakat, csoportokat tematizálta a téma, hogy miért éppen 100. (Vagy 200, ha ló vagy kerékpár.) Azaz miért 100 km-t kell a Composteláért gyalogolni? Mindez leginkább azért, mert érezhetően, és időnként akár nehezen elviselhetően, megnőtt azok száma, akik valóban csak Sarríában vagy akár csak még utána kezdték el a zarándoklatukat. Ezzel persze éppen csak teljesítve azt a megkövetelt minimum 100 km-t.
A helyzet annyira így áll, hogy például a 2015-ös statisztikai adatok alapján a Compostelát igénylő zarándokok több mint egynegyede (25,7%) Sarriából indult. Ha hozzájuk számoljuk a Valença do Minhóból, Tuiból, O Cebreiróból, Triacastelából, Samosból, Ferrolból, Lugóból, Ourenséből indulókat, akkor ezek az ún. „rövidtávú” zarándokok az összes zarándok majdnem felét, 44 %-át tették ki. Ez az arány pedig azóta is évről évre növekszik.

A FICS (Fraternidad Internacional del Camino de Santiago) a hosszútávú Caminó és a zarándoklatot egyedivé tevő értékeinek (erőfeszítés, transzcendencia, keresés, elmélkedés, másokkal való találkozás, szolidaritás, ökumenizmus vagy spiritualitás, mindezek egy távoli, közös cél felé orientálva) vissza- vagy helyreállítandó dolgozta ki javaslatát a Compestálához szükséges megteendő minimum távolságnak a 100 km-ről 300 km-re, illetve 200 km-ről 500 km-re történő módosítására.
Szóval innen a „többedleges” indíttatás. Mert milyen is az, ha valójában csak 100 km-t kell gyalogolni? Meg aztán a kíváncsiság, hogy milyen is lehet egymás után kettőnél többször, 2-3 naponta Compostelát kapni.
Innen pedig szinte egyenes út vezetett a „Todo en Uno” (azaz mindet egyben, vagy az összeset egyszerre) gondolatához. A Santiagóba befutó, Galíciában különböző pontokról startoló kilenc Szent Jakab úton megtenni azokat a bizonyos 100 km-eket. Némi kiegészítéssel. Vagy inkább kettővel.
Az első kiegészítés, ami nem éppen Szent Jakab út, a Camino Lebaniego. Ez azért, mert 2017 Jubileumi év Santo Toribióban, és nyitva a szent kapu. A második kiegészítés pedi, amivel már régóta szemezgettem, a Camino de Invierno. Ponferrada-Santiago, nem a francia úton. Viszont ezt mindenképpen Ponferrádából kezdve. A többi út esetében pedig a megközelíthetőség figyelembe vétele mellett a 100 km közelében, de nem feltétlenül 100 km-től. Így végül lett a minimum 100-nál hosszabb szakasz is. Végül az utolsó tervezési szempont: a 9×100-as részt azért csak egy hónapon belül végigjárni.
Mindezt pedig ugye addig, amíg a lehetőség adott, s véletlenül nem születik valamilyen változtatás a kötelezően előírt kilométerekben. Szóval most már semmi késlekedés! ?

Végül aztán el is fogadtattam magammal, hogy bizonyosan meg tudnám csinálni, de tekintettel a szükséges időre, mégsem akarom (persze az időnek még később jelentős szerepe lesz!).

1+9 út

Camino Lébaniego
Camino de Invierno
Camino Inglés
Camino Primitivo
Camino Portugués
Camino del Norte
Camino Portugués por la Costa
Camino Francés
Camino Sanabrés
Camino Muxía-Finisterre

Ha pedig már így összeállt a terv, akkor máris marad idő egy kis kutakodásra az Interneten, hogyan is, mikor is lett ez a „nevezetes” 100-as szabály.
Semmi jelét nem lehetett találni annak, hogy a középkori vagy újkori időkben bármiféle előfeltétele lett volna annak, hogy a zarándokok számára az Apostol sírhelyéhez eljutás tényét igazolják. A történelem kerekének forgásával pedig, mire eljutunk a XIX. század végére, a Szent Jakab zarándokút szinte teljesen „kihal”. Ekkor pedig mi értelme is lett volna egy ilyen szabálynak?
Az út történetében az 1970-es években következnek az első nagyobb változások, majd a 80-as években a Camino de Santiagóhoz kapcsolódó események felpörögnek. Elijah Valiña Sampedro megfogalmazza a Francia Út újjáélesztésének gondolatát, a Camino de Santiago barátai egyesületeknek köszönhetően pedig elkezdődik a Camino de Santiago (a francia út) újjászületése. 1982. november 9-én II. János Pál Santiago de Compostelába látogat. (Csakis zárójelben: a sír felfedezése óta már több, mint 1100 év telt el. II. Kallistus pápa 1122-ben adta meg a Santiago de Compostela-i egyházmegyének azt a kiváltságot, hogy minden olyan évben, amikor Szent Jakab ünnepe vasárnapra esik, teljes bűnbocsánatot adjon mindazoknak, akik meglátogatják az apostol sírját.

Ugyanakkor II. János Pál volt az első pápa, ismétlem, az ELSŐ PÁPA, aki letérdelt a sír előtt.

Aki tud erre magyarázatot, kérem ossza meg velem, vagy csak mindenkivel. ?

1987-ben Jacában pedig az Camino de Santiago barátai egyesületek első nemzetközi konferenciája elfogadja a zarándokigazolvány(credencial de peregrinos) tartalmi és formai megjelenését. Ez a credencial az estella-i egyesület által még az 1960-as években kidolgozott igazolványnak lett az örököse.
Az Európa Tanács 1987-ben a Szent Jakab utat az első Európai kulturális útvonalként ismerte el. (Leginkább talán azért, mert az Európát behálózó úthálózatban a kontinens összetartozásának szimbólumát látták benne).

1993.
Szentév.

A szent év alkalmából a galíciai regionális kormányzat elindította „Xacobeo ’93” név alatt a vallási ünnepséggel „párhuzamosan” zajló világi, promóciós programját. Ennek a programnak az elsődleges célja az volt, hogy a Camino de Santiagót Galícia nagy kulturális és turisztikai márkájává alakítsa. Ehhez reklámkampányokat és marketingstratégiákat is kidolgoztak. Erősek a feltételezések, hogy az egyház oldalán jelentkező, a Szent Jakab út zarándoklatok felélesztésére vonatkozó tervek és a galíciai kormányzat tervei szorosan kapcsolódhattak egymáshoz. Mert ekkor történt, hogy a santiagói székesegyház káptalanja ebben az évben határozta meg a Compostelához teljesítendő minimum kilométer-követelményeket: gyalogosként a 100 km-t, kerékpárosként vagy lovasként pedig a 200 km-t.

Ahogy azt a FICS kifejti, ez a minimális távolság tökéletesen illeszkedett a Xacobeo gondolatához. A Camino tulajdonképpen (így) Galíciában kezdődik és végződik!!! Mi tagadás, ez a megközelítés jelentős mértékben torzítja azt a képet, hogy mi is a Camino de Santiago. Az eredmény pedig napjainkban egyre jobban megtapasztalható. Sokak számára a Camino de Santiago zarándoklatleginkább csak egy négy- ötnapos séta Galíciában.
Én pedig ezt a képet (nem kívántam, de mégiscsak) erősítettem a magam kis beérkezéseivel.

Mint ahogy az várható volt, a Cabildo nem fogadta el a javasolt módosításokat. Huncut gondolat, hogy ebben bármilyen szerepe is lehetne annak, hogy a turizmus a galíciai GDP tizenpár százalékát adja, és a Camino de Santiago a helyi turizmus koronaékszere. Igen, végülis a Cabildo szabadon szabhat bármilyen feltételt. A néhány nappal ezelőtti bejelentés pedig már csak hab a torta tetején: csak azoknak adják a Compostelát, akik az általuk (mármint a katedrális által) nyomtatott és árusított zarándokigazolványt használják (ami egyébként Elías Valiña 80-as évekből származó „találmánya”, s aminek tartalmát és formáját az első nemzetközi konferencia véglegesített.).