Háááááátttt… Mert ugye ezzel nem kezdünk semmit, de akkor is. Kiadós volt a tegnapi vacsi, de egyértelmű jelzések vannak, hogy a zarándokgyomrom már nem bírja ezt a francia komplexitást. Több felvonásban, de kijött ez a szervezetből. Viszont az Immodium gyorsan segít viselhetővé tenni a napot.
Ezeknek a nem várt pillanatoknak köszönhetően – csakis a tervezetthez képest – később sikerült elindulnom. Igaz, a francia két hölgyek reggel 5-kor már valamerre máshol járhattak, mert az ágyaik üresen, lebontva. Tényleg a francia útra gyúrnak már most? 🙂 Mert ha ez így megy, akkor nekem még nagyon sokat kell fejlődnöm, hogy az ilyen szintet el tudjam érni …
Bolond volt az időjárás, minden előrejelzésnek ellent mondott. Reggel 6-kor 20 fokkal kezdtünk, 9-kor már 27 fok volt. Aztán jöttek közben szörnyen sötét felhők, de az eső – szerencsére – elmaradt. Viszont visszahűltünk 22-re. Majd némi nap az aszfalton, és 32 fok. Aztán vissza minden 25-re…
Közben pedig felhők gyülekeztek folyamatosan, de maradt az esőmentesség.
A táj a korábbi napokhoz képest jelentősen megváltozott. A szép hosszú, gabonaföldek közötti utak helyett dombra fel és dombról le, folyamatosan. Látvány szempontjából pedig messzire ellátva is dombvidék, dombvidék. Azaz folyamatos hullámvasutazás! 😉
Ezzel addig nem is volt baj, amíg nem jött a napi etap vége előtti 8 km-től az a 2 km-es emelkedő. 150 m szintemelkedés. Csurom víz minden. Csak ennyit mondok! Felérve sem akartam sokkal többet mondani. Pihenésként megnéztem a XII. századból származó kis templomot. Ezekkel pedig az a helyzet, hogy szinte minden útba eső templom ebből a korszakból származik … Egy idő után már nehéz az ingerküszöböt átlépni …
