Aszfalt. 31,3 km.
Igen, a tegnapi eső után tulajdonképpen örülni kell, hogy tiszta lábbal lehetett végig jönni. 🙂
Az esetet csak némileg árnyékolja, hogy az egész útra az a jellemző, hogy kerékpárút. Ennek megfelelően az első 20 km-en még csak hely sem volt, ahol le lehetett volna ülni. Jóóó! Bárhol lehetett volna, de vizes fűbe azért mégsem!
Meg végig a határfolyó mellett. A végén már szinte határoszlopok közé “beszorítva”. 🙂 A folyó pedig nagy ellenállóként folyamatosan szembe folyik. A jó öreg Dunához szokva, itt minden más. Én megyek délre, a folyó pedig velem szembe, északra… De tényleg majdnem olyan érzés, mint a szembe szél …
Azt persze el kell ismerni, hogy ha nem ez a nagy szürke pamacs van az ember feje felett, akkor mindez még nagyon szépnek is tűnt volna. Folyó, rengeteg zöld, napsütés, fények … S talán pár fokkal több is lett volna. Mert azért ezzel a hőmérséklettel most sem döntöttünk csúcsokat. A reggeli 7-ről feltornázta magát 12-re, de onnan már nem akart tovább mozdulni. Szerencsére a szél sem mozdult.
A nap nagy kihívásának tűnt, hogy a sok ügyes előkészület közben elfelejtettem a mapy.cz alkalmazásba letölteni a cseh off-line térképeket, illetve erre a német szakaszra az off-line térképet. Miután valami ügyes telefonkezelési trükkel repülő üzemmódba tettem a telefonom, az alkalmazás csak a nagy fehér semmi közepébe mutatott. Már Görlitzben, ahol elsőre meg kellett keresni a Szent Jakab templomot. Ez még ment fejből, és a templomtorony optikai keresése alapján meg is oldottam. 🙂
Aztán jött a meglepetés! Találtam jelzést! S a jelzés teljesen tökéletes. Minden kereszteződésben mutatta az irányt. Igaz, a hosszú egyenes szakaszokon semmi. 🙂
