Nem vagyok blogger típus.
Ha pedig ez valóban így van, akkor teljesen jogos a kérdés, hogy mi is ez a homoviator.hu oldal.
Nos, leginkább egy (nagyon) kicsit napló, egy kicsit időutazás, egy kicsit emlékezés (kis túlzással emlékkönyv?), egy kicsit képeskönyv, egy kicsit fejlesztési tanulmány, egy kicsit több minden más is. 🙂
Az oldal története valójában 2002-ben kezdődik. Igen, ez elég nagy ugrás vissza az időben. (S ha akkor valaki saját internet oldalamról beszél, bizony nagyon furcsán nézek rá.) Miért 2002? Én akkor, 2002. decemberében olvastam először a Camino de Santiagóról. Ami „megfogott”, az a 800 km volt. Egyhuzamban, egy nekifutással végig gyalogolva. Mekkora kihívás ez? 3 év teljesítménytúrázás után, amikor éves szinten, hétvégenként, napi ~50 km-es teljesítésekkel 2000-2300 km-t tud maga mögött az ember, akkor milyen lehet és miként képes 3 héten (na jóóó, legyen akár 4 héten) keresztül is folyamatosan gyalogolni?
Végül 2004. április elején sikerült elindulni. Nem volt egyszerű feladat a január közepi térdműtét után felgyúrni magamat fizikailag, de ugye, ha menni kellett, akkor mindent meg kellett tenni az induláshoz.
Írni, naplót vezetni azonban alapvetően nem volt kedvem. (Ez a kedv persze azóta sem nagyon jött meg.)
Valamilyen titokzatos oknál fogva mégis gyűjteni akartam, hogyan is éreztem magam útközben, mit láttam/gondoltam említésre méltónak. (Persze mind a mai napig gyanús a feltételezés, hogy mindez Shirley MacLaine felfokozott lelkiállapotú rémképeinek a hatása lehetett. Még akkor is, ha a vágtató fekete lovas után a könyvet képtelen voltam tovább olvasni.) Írás helyett gondoltam úgy, hogy a benyomásokat inkább azonnal érdemesebb rögzíteni, mintsem esetleg csak a nap végén, kicsit megszűrve. Így került a képbe a diktafon. A végeredmény? A sok esőnek köszönhetően – féltve persze az eszközt is a víztől – aztán egyre ritkábban nyúltam a diktafonhoz. A szalagokat pedig valójában azóta sem hallgattam vissza. 😉 😀 Így végül könyvet sem írtam. 🙂
Ez a tapasztalat viszont további 10 éven keresztül nem indított sem írásra, sem pedig diktálásra. Ugyan 2014-ben még volt egy diktafonvásárlási projekt, és vittem is magammal az eszközt, de akkor tényleg könyvet szerettem volna írni, szerkeszteni. A Camino de Madrid útikönyvét. Ezt a tervet viszont az indulás előtti 8 nappal történt kartörösem törte félbe. De magát az elutazást a tervezett időpontban, azt természetesen nem. Csak a műtét után még pihenni kellett egy keveset, és várni kellett – immáron Puente Dueróban – a valladolidi – a varratkiszedésre. Szóval így végül mégsem lehetett Madridból indulni. Ez pedig egyet jelentett az útikönyvről szóló elképzelések felhagyásával.
Szóval a diktafon ismét felesleges lett.
A Facebook pedig tényleg a pillanat eszköze.
Befogad mindent, aztán jól el is temet. Ha valaki vissza szeretne nézni valamit, akkor szerezzen be előtte sok türelmet, és … talán sikerül rátalálnia a keresett akármire. Végül is ez lett a „felindulásom” elsődleges oka. Átmenteni, kimenteni a dolgaimat az FB-ből!
Három év átmentése sikerült, és elérhető a menükből. Időrendben visszafelé:
2019 : Warszawa – Praha – Rothenburg – Vézelay – Santiago – FisterraCamino de la Vida )
2018 : Via Tolosana – Camino Aragonés – Camino Olvidado -Camino Francés + Camino InglésAhol madár se jár )2017 : 9 útvonal Santiagóba + 1 útvonal (Camino Lebaniego) a jubileumi évet ünneplő Santo Toribióba (Todo en Uno)
Majd esetleg ezt a halmazt lehet még kiegészíteni egyéb utakkal is, mint:
Camino Francés
Lehet persze mindezt úgy is tekinteni, mint egy Jack Wolfskin Highland Trail hátizsák 3 éves, 7 300 km-es kalandjának napi szintű leírása, kiegészítve úgy 4300 fényképpel és pár videóval.
Jó kalandozást az oldalakon!
